Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. A közt szolgáló televízió Heltai Péter, Magyar Hírlap 1998. január 15. A választásokhoz közeledve egyre szaporodnak a médiáról, a televízióról, a közszolgálatról, az újságírók felelõsségérõl, kötelezettségérõl és szerepérõl megjelenõ cikkek, tanulmányok. Rejtett vagy nem kimondottan rejtett üzenetük, hogy még idejében felhívják az érintettek figyelmét arra, vigyázzanak majd, miként nyilvánulnak meg a választásokat megelõzõen. Az MTV jelenlegi átmeneti állapotában is törekszik megõrizni higgadtságát. Hozzáfog önmaga átalakításához, a médiatörvénynek megfelelõ funkciójának meghatározásához. Még akkor is, ha kampányidõszak kezdetén, kereskedelmi televíziókkal körülvéve kell újrafogalmaznia alapvetõ feladatát, a közszolgálatiságot. Ez utóbbi követelménye a kereskedelmi adók megjelenése elõtt is létezett, ám kétségtelen, hogy e változás következtében új megvilágításba került. A közszolgálati televíziózás ugyanis rákényszerül arra, hogy magát a kereskedelmi televízióktól megkülönböztesse, és ezáltal megkülönböztetõ jegyét - a közszolgálatot - markánssá tegye. A kereskedelmi adóktól való legkézenfekvõbb különbözése az, hogy az MTV nem profitorientált. Nem a költségek minimalizálása és a bevétel maximalizálása jelenti mûködésének alaplogikáját - létezésének oka máshonnan származik. Ha úgy tetszik, azt is mondhatjuk, hogy míg a kereskedelmi televízió mûsort gyárt azért, hogy pénzt (profitot) termeljen, addig vele szemben a közszolgálati televízió pénzt keres, hogy mûsort készíthessen. Nem pusztán fogyasztónak, hanem strukturált, de mégis közös érdekek és értékek által szervezett közösség tagjainak tekinti a közönséget, és ekként közelíti meg õket. Célja nem pusztán az egyéni igényeknek való megfelelés, hanem az, hogy fenntartson és újratermeljen egy értékként tételezett érdek- és értékközösséget. Azaz: legõbb kötelességének azt tartja, hogy - mint a szocializáció egyik fontos csatornája - a közösséget összetartó érdekeket és értékeket, más szóval a közjót, a közösséget bomlasztó tendenciákkal, a közérdekek ellen ható magánérdekekkel szemben képviselje és érvényesítse. A közszolgálat tartalmát tehát a közjóról alkotott felfogás, a társadalom mûködését szabályozó jogi, erkölcsi, esztétikai normákban testet öltõ követelmények, elõírások, és ítéletek, vagyis "az élõ alkotmány" határozza meg. A közszolgálat tartalmi meghatározottsága - a közjó mibenlétérõl alkotott felfogás változásait követve - történelmileg változik. Az európai társadalomfejlõdésre a közfeladatok, s ennek megfelelõen a közszolgálat igen jelentõs tartalmi bõvülése volt jellemzõ. A liberális demokráciák állama - a közjó érvényesítésére hivatkozva - egyre szélesebben értelmezte a közfeladatok körét, és a magánszféra ellenében egyre inkább kiterjesztette a közszféra területét (közigazgatás, közoktatás, közegészségügy, közjólét, közmûvelõdés). A technikai megoldások különböznek, ám a terjedelmében rendkívül megnövekedett közfeladatok ellátása végsõ soron a közhatalmi szervek felelõsségének körébe tartozik. Ennek megfelelõen a köz- (közösségi) intézmények gazdálkodásához rendszerint a törvényhozás által meghatározott adókat szednek be, és a közpénzek felhasználását törvényekkel szabályozzák. Az évszázados trendeknek megfelelõen az elektronikus média Európában már eleve közfeladatok ellátására szolgáló, közpénzekbõl létesített és közpénzekbõl is fenntartott intézményként szervezõdött meg, illetve ha nem, akkor gyorsan betagolódott a közintézmények sorába. Demokratikus alkotmány esetén a közjó tartalmi meghatározására - elvileg - a közösséget alkotó egyének mindegyike befolyást gyakorol, ám a közösségi és az egyéni érdekek ebben az esetben sem azonosak: a közérdek teret nyit az egyéni törekvések érvényesülésének, s ugyanakkor korlátot is szab. Egyfelõl jogszabályokkal támogat, illetve tilt bizonyos törekvéseket, cselekedeteket. Másfelõl a demokratikus értékrend elsajátítását célzó szocializációs intézmények (iskolarendszer, közszolgálati média stb.) segítségével "állítja elõ" a demokratikus intézmények mûködéséhez elengedhetetlenül szükséges, a demokratikus etosz által (is) irányított embereket. Demokratikus társadalmakban a közszolgálati média tehát két igénynek kell hogy megfeleljen. Egyfelõl ki kell elégítse a közösség köldökzsinórjától jórészt valóban elszakadt, saját sorsát - legalábbis részben - maga intézõ szabad individuumnak tekinthetõ - egyének igényeit, másfelõl azonban ezt az egyént a közösség tagjává kell nevelnie. Kettõs értelemben is hozzá kell járuljon a közösségfenntartó értékek elsajátításához, illetve segítenie kell a közéletben való részvételhez elengedhetetlenül szükséges készségek, képességek kialakulását. Ha igaz, hogy az elektronikus média a legjelentõsebb, legnagyobb hatású szocializációs csatorna, a köz nem mondhat le a közjó érdekében történõ felhasználásáról. Közszolgálatot természetesen nem csupán közszolgálati televízió láthat el, ám a közjó érvényesüléséért közvetlen felelõsséggel csak a köz által fenntartott intézmények tartoznak. (A közhatalom elõírhat szabályokat és követelményeket magántársaságok számára is, ám alapirányultságukat nem változtathatja meg.) A közszolgálati média megõrzése mellett tehát a médiára háruló közfeladatokra hivatkozva lehet érvelni. A profitorientált, magánszemélyek vagy részérdekek uralta, a sajtószabadság körülményei között tartalmilag alig korlátozható orgánumokkal szemben a közszolgálati médiumoknak az alábbiakat lehet többé-kevésbé számon kérhetõen elõírni: az "élõ alkotmányban" megtestesült összes érték következetes képviseletét; az állampolgárok teljes, torzításoktól, manipulációktól mentes információs igényének kielégítését; a pártatlanság, kiegyensúlyozottság, sokoldalúság követelményeinek teljesítését; a közösségi szempontoknak a magán- és csoportérdekekkel szemben való képviseletét; a folyamatosan újratermelhetõ, az érzelmi közösség által megkövetelt, a nemzeti kultúra ápolását; a nem piacképes, de a közösség és egyén számára fontos értékek megjelenítését; a nyomásgyakorlás eszközeit csak korlátozottan birtokoló csoportok érdekérvényesítõ képességének növelését. Ha a demokratikus értékrend, a törvénytisztelet valóban széleskörûen jellemzi a társadalmat, továbbá ha az alapértékek elfogadottságát illetõen a társadalom kellõen homogén, ha az "élõ alkotmányt" a közintézmények és a magántársaságok, a közösségi emberek és a magánemberek (a citoyenek és a burzsoák) nagyjából azonosan értelmezik, ha a vasárnapi és a hétköznapi tudat (a törvény és a mindennapokat szabályozó íratlan normák) nem mondanak egymásnak élesen ellent, akkor megvan a valószínûsége annak, hogy a profitorientált és közszolgálati tevékenység - legalábbis részben - egy irányba húz. De a különbség ez esetben is döntõ: a profitorientált tevékenység tetszeni akar, tehát alkalmazkodik a magánember elvárásaihoz, a közszolgálat viszont a magánszférából való kiemelkedésre, erõfeszítésre késztet. Ebbõl a szempontból föltétlenül hangsúlyozandó, hogy életveszélyes játék a közszolgálati televíziót ugyanazon a versenypályán futtatni, amelyen a kereskedelmi televíziók versenyeznek. A közszolgálati televíziónak semmiképpen nem lehet kizárólagos törekvése a reklámbevételek maximalizálása, vagyis a nézettség - bármi áron történõ - növelése. Mert ebben az esetben éppen alapfunkciójától kénytelen nagy ívben eltérni. Szerencsés esetekben a profitorientáltság és a közszolgálati tevékenység egymás mellett, egymást erõsítve jelenhet meg. De ez sohasem fedheti el minõségi különbségüket. Hisz a két magatartás különbözõ módon közelíti meg az embert, és ugyanakkor különbözõ világképet tükröz. Az egyik az embert érdeklõdése, érzékenysége, megfoghatósága - az ember esendõ volta - oldaláról közelíti meg, és azt nyújtja, amire vágyik. De míg a sztárok, bálványok intim viszonyaiba való bepillantás mélyebb nyomokat nem hagy, s az úgynevezett szenzációk (bûn, katasztrófák stb.) megrendülést nem okoznak, addig a közszolgálati feladatokat ellátó orgánum az emberben lévõ másfajta lehetõségek kibontakoztatására törekszik. Mégpedig oly módon, hogy - a liberális demokráciaelméletek alapját jelentõ perfektibilitás jegyében - egyre több teret szentel a tájékoztatásnak, a lehetõ legsokoldalúbb információáramlás biztosításával. Így kívánja szolgálni az embert és a társadalmat. Heltai Péter A közt szolgáló televízió, Magyar Hírlap 1998. január 15. A szerzõ az MTV Rt. Információs Mûsorok Fõszerkesztõségének fõszerkesztõje.